avagy nem zörög a vásárló, ha a Kiadó nem nyúzza..

Kényes, igen kényes, és nagyon sokakat érintő téma következik, ami már sokszor, sok Netes és valódi fórumon is szóbakerült.

És most az a képtelen helyzet is előállt, hogy kivételesen egyet kell értsek a gayrave legfőbb léhűtőivel a témát illetőleg.. Kellemetlen beismerni, de ettől még a tények makacs dolgok, és bizony a nevezettek véleményével -most, kivételesen - a saját álláspontom is nagyrészt megegyezik!

Igen, a különféle zeneletöltögetők vs. szerzői jogvédők meg nem szűnő csatározásáról van szó, amely témát most legutóbb a zene.hu-n dobták fel, csak azt nem tudom minek. Lerágott csont az egész, és a sok pofátlanul rabló kiadó, meg az összes demagóg zenei jogvédő személy és szervezet igazán gyakorolhatna már némi önkritikát!

A megszokott alapállás a következő: A MAHASZ, meg a többi hasonló szervezet, illetve az általam full kártékonynak és hátramozdító gittegyletnek tartott Dj Szövetség elkezd a nyilvánosság előtt sírni-ríni, hogy a warez oldalak használói, meg a fájlcserélők elveszik az ő kis betevő kenyérkéjüket, ezért minden illegális letöltögetőt azonnal börtönbe kell csukni, majd hajnalban a vár fokán egy balegyenessel kivégezni.

Velük szemben a töltögetősök azt állítják, hogy irreálisan drágák a gyári hanghordozók, ezt ők nem tudják és nem is akarják megfizetni, ráadásul csak saját használatra, tájékozódásra használják a letöltött anyagot, ezzel senkit sem károsítanak meg.

Az igazság -ahogyan az már lenni szokott - a két szélsőséges álláspont között van, viszont ha józan paraszti ésszel nézzük a tényállást, mindenképpen a letöltögetősöknek van igazuk. Ezt most szépen, sorjában be is fogom bizonyítani. Íme!

A zene.hu-n megjelent cikk, a gyári CD (továbbiakban csak CD-ről lesz szó, mivel bakelitet már csak a Dj-k használnak, a magnókazetta meg szerencsére kihalt) árát, az abban megtalálható költségeket elemezgeti, meglehetősen egyoldalú és demagóg nézőpontból, figyelmen kívül hagyva néhány nagyon fontos tényezőt is, illetve durva csúsztatásokkal él egyes esetekben.

Ilyen gusztustalan csúsztatás például, amikor az 5000Ft-os CD árából 1000Ft ÁFÁ-t emleget. Mint tudjuk, az ÁFA egységesen 20%, tehát 5000Ft-os lemez esetén valóban 1000 pénz az ÁFA, de ha mondjuk kerülne a CD 2000Ft-ba, akkor mennyi is az ÁFA? 400Ft, ami összességében is jóval kevesebb, ezért a vásárló számára is vállalhatóbb. Nem megérné olcsóbban adni azt a nyüves CD-t? Akkor - a csökkent összérték végett - az ÁFA is kevesebb lesz!

Tegyük még hozzá, a különféle kiadók és jogvédők iszonyatos öszeggekkel korrumpálják mindenütt az adott ország döntéshozóit, hogy lépjenek fel határozottabban a zenei kalózkodás ellen. Nem volna becsületesebb és ügyfélbarátabb megoldás, ha inkább a kulturális jellegű termékek adómentességéért korrupcióznának meg lobbiznának az érdekeltek? Ja hogy ez már büdös nekik.. anyátokat!

Aztán számoljunk tovább. Mi a sok vagy a kevés, egy termék vételárát illetően?

1995-ben a havi keresetem (állami cégnél, főállásban) 19700Ft volt, ennyit kaptam kézhez. Egy darab Marusha CD ára 2400Ft volt, és ez még nem is egy élvonalbeli sikerzene, ha úgy vesszük ezért még olcsóbb is volt az akkori idők kommersz slágereinél.

Tehát az akkori, magyar átlagnak megfelelő fizetésemből nagyjából 15 db gyári CD lemezt vehettem volna. Noooormális ez? Kaját-rezsit-gyóccert meg majd miből fogok fizetni?

Vagy havonta veszek 1 db lemezt, a 10-15 helyett, amit egyébként be kellett volna szerezzek?

Most egy átlag munkavállaló nagyjából havi 90 ezret kap kézhez, egy CD ára 5000Ft, tehát az illető egyhavi béréből 17-18db lemezt tud venni. Ez majdnem ugyanannyi mint 1995-ben, amikor még a CD-technika viszonylagosan újszerűnek számított idehaza, és ezért felárat lehetett kérni. De most, a huszonegyedik században ez az arányszám semmiképpen sem normális. Csoda-e, hogy egyre többen töltögetnek, a vásárlás helyett?

És akkor még nem is említettük az önálló jövedelemmel nem rendelkező fiatalkorúakat, valamint a gyakran nehéz anyagi körülmények mellett továbbtanuló fiatal felnőtteket.... Ők honnét fizessék meg ezeket a gengszterdíjakat?

Jelenlegi gyári CD gyűjteményem igencsak a 300db-os létszámhoz közelít. Ha átlagosan 3000Ft-tal számolnám a vételárukat, akkor kijön 900000Ft.. egyévi teljes jövedelme egy mai magyar átlagpolgárnak. Ez az összeg nooormális???

Persze nyilvánvalóan nem ennyiért jutottam hozzájuk, hiszen a többségük használtan, másod-harmadkézből került hozzám, ennek megfelelő áron. Így is 350-400000Ft-om bennevan.. hobbiból, szórakozásból, zeneszeretetből. Még ez is sok pénz, mit akartok még, piszkos karvalyok?

Aztán ne feledkezzünk meg arról, hogy a különféle zeneműkiadók - siránkozás ide vagy oda - remekül megélnek a letöltögetések, és a mesterségesen magasan tartott CD-árak ellenére is, egyikük sem panaszkodhatna igazán... futószalagon gyártják a mocsok rossz produkciókat, mulatós undokságokat, igénytelen bunkók, kurvák és bűnözők is simán kapnak lemezszerződést, hogy a ValagVilágos csinált sztárocskákról, és a velejéig korrupt Megasztárról ne is beszéljünk.

Ezeket a szarokat is végeredményben mi finanszírozzuk, mi fizetjük ki a teljesen másik előadó lemezárába beépítve a sok mocsok reklámköltségét, valamint azokat a derék jó menedzsereket, akik ezeket az állatokat felkutatják, gatyába rázzák, és végül mint csinált produkciót ránk erőltetik úton útfélen, miközben tehetséges, ámde nem eléggé közismert stílusok és művészek szép csendben elhalnak a süllyesztőben..

Nem tudom más hogy van vele, de én nem szeretném mondjuk egy Kozmix 100% album megvásárlásával mondjuk a Blamázs Palit, vagy a Váradi Roma Cafét támogatni, beérem azzal ha a pénzt Laláék + a CD gyártó vállalat kapja.

Éppen ezért maximálisan egyetértek azokkal, akikszerint ma már semmi szükség kiadókra, kell a fenének ez a sok élősködő pojáca.. ma már Erdős Péternek számtalan követője van, akik szintén semmivel sem jobbak a Deákné vásznánál, nem kell ez a sok marha menedzser, reklám, és sztárcsináló sem. Miért kell nekem, vagy bárki másnak ezt a felesleges bandát pénzelnem, a művész(ek) helyett? Mit tesznek hozzá a dalhoz elek a nyavajás paraziták?

(rossz duma hogy drága a stúdió meg a hangszer.. nagyon sokan házistúdióban alkotnak, és mára már a profi stúdiók felszerelése sem megfizethetetlen..hamar visszahozza az árát, egyszóval pofátlanság erre hivatkozni!)

Ma már bárki létrehozhat egy weboldalt a zenekarának, ahová felteheti a dalait fizetős letöltésre. CD-gyártó cégek is akadnak bőven, nyomdákkal Dunát lehetne rekeszteni, éppen ezért mára már nem probléma a "szerzői magánkiadás" megvalósítása. Elég sokan már csinálják is, ami egy sokkal korrektebb út, mint hagyni magunkat lerabolni a zenei élet vámszedői által.

Folytassuk a többi böszmeséggel: Mit adnak nekünk, vásárlóknak a kiadók, akik egész jól eléldegélnek a pénzünkből - többnyire az előadók kárára (is).. hát nem sokat.

Rengeteg olyan kiadvány létezik, amit ma már egészen egyszerűen nem lehet beszerezni - mint raver, mindennap szembesülök azzal a ténnyel, hogy a piaci szegmens egy nagyon-nagyon leszart része vagyok - hiszen egy mondjuk 94'-ben kiadott rave ritkaságot oké, hogy a boltban, pulton tartva nem kapok meg. De hogy utánrendelni se lehessen belőle, az felettébb pofátlanság!

Pedig az eredeti masterszalag vagy HDD bizonyára rendelkezésre áll, elfekvő készletek is létezhetnek még itt-ott - de a kedves kiadót ez nem érdekli, ő már lerabolta a maga kis hasznát egykoron, hogy most akár felárért is, de a fizető vevőnek ismét rendelkezésére bocsássa a kért hanganyagot.. na az már büdös pluszmunka nekik!

Hát akkor mi marad? Nézgelődünk a használtpiacon, de ez bizonytalan. Vagy: töltünk. Töltünk, mert normális forgalomban nem kapjuk meg amit szeretnénk, még többlet pénzért sem.

Most akkor mire is megy a csodálkozás? Ha szartok ránk, mi is szarunk rátok gyerekek, ez van, szokjátok meg!

Vagy tessék változtatni, engedni a ki tudja hány ezer százalékos haszonból, kielégíteni az utólagosan felmerült igényeket, egy-egy szám beszerzését is megoldhatóvá tenni a szabvány 16bit PCM formátumban (normális áron) stb.. Tessék kérem alkalmazkodni a piaci igényekhez, vagy el lehet menni krumplit kapálni!

Szemléletes példa az esetem Michael Baurral (Manifold Musik, Németország), aki a többé-kevésbé közismert United Ravers Compilation hardtrance kiadványok producere és kiadója is volt egyben. Ezek a lemezek Magyarországon tudtommal soha nem kerültek kereskedelmi forgalomba, Dj-k hoztak be külföldről néhány példányt a kilencvenes években, ezért is ritkaság.

Tavalyelőtt felvettem a kapcsolatot a Manifold céggel mailben, és csak annyit kértem tőlük, hogy tekintve kurvaországom szegényes zenei ellátottságát, legyenek szívesek hozzásegíteni egy darab URRC-1-es CD-hez. Akár elfekvő gyári lemezhez, akár utángyártotthoz, vagy akár a masterről nyert írott CD formájában, és persze NEM INGYEN KÍVÁNOM! Mint öreg raver, ezt egy általam nagyra tartott szakmabelitől nem éreztem túl nagy kívánságnak, hangsúlyozva azt is, hogy MEGFIZETEM a szívességét + ez neki is egy jó reklámlehetőség egy másik országban.

Pár nap múlva megjött az udvarias, ámde elutasító válasz, megemlítve még azt, hogy az album tartalma egy év múlva fel fog kerülni az iTunes-ra, ahonnét díjfizetéssel majd letölthető lesz valamilyen tömörített formában.

Hát Mikikém, ha te így, akkor én meg úgy.. ha egy rajongód ennyit nem kérhet tőled, akkor le vagy te kakálva aranyapám - addig vadásztam az albumot, amíg meg nem szereztem jó minőségű mp3-ban, ráadásul pár napon belül bakeliten is meg fogom kapni..viszem is bedigiztetni rögvest, utána pedig osztogatás lesz.

Nem megérte volna (már csak imageépítés végett is) küldeni egy rohadt CD-t annak a hülye magyar f.sznak, aki még egy rakás pénzt is fizetett volna neked, Mikike?

És szinte minden kiadó így áll a dologhoz, a nagy multicégekre ez hatványozottan vonatkozik. Nem értem, nekünk zenehallgatóknak miért is kellene korrektnek lennünk velük, ha egyszer ők ennyire pofátlanul lerabolnak minket, és magasról tesznek az igényeinkre? Pénzt akarnak? Eladni akarnak? Oké, mi meg vásárolni és zenehallgatni szeretnénk, de nem úgy, hogy egyfelől fejőstehénnek néznek, másfelől meg mindenféle szemetet igyekeznek a torkunkon lenyomni. Térjetek hát észhez szépségeim, nem vagyunk konyhamalacok!

Nézzük a következő darázsfészket, az írott CD-s homemade válogatásokat, és az azokkal történő Dj munkát. Most ne menjünk bele a maffiaszerű Dj Szövetség elmebeteg elképzelésébe, akik legszívesebben visszahoznák a rossz emlékű ORI-vizsgát a lemezlovasok részére, és akik előszeretettel kotorásznak mások zsebében - tudniillik hogy ki mennyit kér a fellépéséért - érdekes módon a tagjaik között (főleg a legvéresebb szájúakról van szó) bőven akad mindenféle rovott múltú, drogos ügyekben érintett figura, no meg persze olyan is, akinek a Dj munkássága teljesen színvonaltalan, még egy óvodás is jobban pörget mint ezek a vigécek.

Remélem egyszer valaki végre veszi magának a bátorságot, és jól feljelenti őket, mindegy hogy miért, csak pusztuljanak már ki a közéletből, engem mint abszolúte kezdő, és abszolúte nem profitorientált hálószoba Dj-t kimondottan irritál a tevékenységük, és a gittegylet szintjén összetákolt, mindent agyonszabályozni kívánó barom agymenéseiket is anakronisztikusnak érzem. Meg felettébb károsnak is.

(pár apróságban persze nekik is igazuk van, de ettől még nem lesznek hitelesek, sem pedig mérvadóak)

Most tehát legyen szó az írott CD-k jogdíjáról, meg a Dj munka után befizetendő szerzői jogi illetményekről. A mostani rendszer korrupt, értelmetlen, bürokratikus, ezért szar is.

Értelmetlennek tartom, hogy miért a lemezlovasnak kell járkálnia a jogdíjak elrendezése végett? Ez inkább a szórakozóhely vezetőségének, vagy a fellépés szervezőjének a dolga lenne, a MAHASz határozza meg hogy X órára mennyit perkáljon a klubtulaj, a Dj meg zenéljen arról amiről akar, oszt felejtsék el egymást..

Miért nem lehet ezt végre megoldani? A Dj maradhatna a saját kaptafájánál, gyűjtögethetné a zenéket akár gyári lemezen, akár írott CD-n, arról zenél amiről akar, a bemutatással járó díjazást meg az üzemeltető fizesse be a MAHASZ-nak. Mindjárt nincs vita, és nincs miért baszogatni a Dj-t. Egyszerű és praktikus megoldás, vagy nem?

Nem is beszélve arról a teljességgel kretén helyzetről, ami mondjuk nálam simán előállhatna, ha fellépnék valahol. Adott ugye 300db teljesen gyári CD, amin van átlag 3000 zene, de ebből csak 200-250 db diszkóképes. Ezek viszont szét vannak szórva a 300 gyári lemezen, logikus lenne, ha csinálnék mondjuk 20 írható CD-re válogatásokat.

Ez a jelenlegi hülye szabályozás szerint illegális, de kérdem én, miért is az? Hiszen a gyári lemezek megvásárlásával legálisan birtoklom a zenéket, amikor ezt válogatáslemezekre kiírom, akkor ezzel harmadik fél nem szerez előnyt. Kizárólag nekem kényelmesebb, ha nem kell a félmázsás ládát hurcolászni, és többszáz lemez között matatni 1 nyüves nótáért. Hanem csak előveszem a válogatáslemezt (ami ugye nem kerül ki a kezem alól másokhoz), és lejátszom ugyanazt a nótát, amit már megvettem.

A diszkótulaj meg ugyanúgy fizetné a bemutatási díjat a fellépésem után, mint bármilyen más hanghordozó esetén. Nos, ez miért nem felel meg a nagyeszűeknek? Talán mert ez biztos, ámde kisebb pénz, és nem lehet halálra baszogatni, ellenőrizgetni-bírságolgatni senkit?

Ott van még a fentebb vázolt probléma is, miszerint rengeteg régi kiadvány beszerezhetetlen, csak letöltögetősdi útján lehet hozzájutni. Ha már egyszer a kedves drága jó zenepecérek nem segítik az ezekhez való, utólagos és legális beszerzést, akkor egy elvárható minimum lenne bevezetni végre a Dj-k jogdíjmentességét, és ismét csak a Dj munka megrendelőjére áttáblázni a jogdíjfizetést - akár a Dj által utólag leadott playlist után, akár időtartam vagy zenei stílus szerint elszámlázva a dolgot!

Egyszerűség gyerekek, egyszerűség, ez itt a kulcsszó...

No meg fel kéne már számolni azt a röhejes helyzetet is már végre, hogy egy mondjuk techno Dj által befizetett jogdíjak nem pl Tiestóhoz (utálom mint a sz.rt, ez csak egy példa volt) meg a Scooterhoz kerülnek, hanem egy belső lista alapján a listavezetőkhöz.. ezek pedig, a teljesség igénye nélkül: Lakodalom Lala, Blamázs Pali, Korpa György, és még jó pár hasonló zenebohóc.. ez sem egy normális állapot, minimum stílus szerint kéne elszeparálni a befizetéseket... felőlem kereshetnek amennyit akarnak a nevezett "művész urak és hölgyek", feltéve ha ezt a saját rajongótáboruk után finanszírozzák az illetékesek, nem pedig ilyen csalással és tévedésekkel terhelt statisztika-alapon..-

Úgy gondolom, a legtöbb lényegi kérdést kiveséztük már, rengeteg más egyéb dolgot is előhozhatunk még a témával kapcsolatosan, de ez így összességében rendkívül messzire vezetne.. Álláspontom szerint a kiadóknak és a jogvédőknek egyáltalán nincs igazuk, amikor a letöltögetők miatt kiesett bevételeik hiányáról siránkoznak, nem-nem, ők most nem mondanak igazat. Azt a kieső részt úgysem tudnák visszaszerezni a rossz választék, és a magas árak miatt, a warezolás pedig megállíthatatlanul elterjedt, mára össznépi sportnak számít. És sajnos bizony van némi igazságuk a warezolóknak, éppen ezért az átlagember nem ítéli el őket, és ez így is van jól!

Ezt a jelenséget megszüntetni, felszámolni nem lehet, hatósági eszközökkel meg pláne nem, ez utóbbi csak rendkívüli presztízsveszteséget, gyűlöletet, és jogi válaszlépéseket generálhat, valamint különféle nem kívánatos partizánakciókat.

Létezik vajon megoldás? Létezik bizony, de ennek keresztülviteléhez némi szemléletváltásra is szükség van: El kell szakadni a maximálisan profithajhász, karvaly szemlélettől, meg kell szüntetni a sztárcsinálás gyakorlatát, és igényesebb zenei produkciókat kell felkarolni.

Le kell építeni a zeneműkiadók létszámának humán feleslegét (mehetnek péknek, mint azt egy gayrave látogató találóan megjegyezte), szakítani kell a multireklámok költséges és felesleges gyakorlatával, így a fenti intézkedésekkel a végtermék ára drasztikusan csökkenthető lenne. Mindez az előadó jogi és anyagi érdekeinek sérelme nélkül.

Nincs nagyobb csapás a letöltögetőkre, mint az olcsó és igényes legális kiadvány. Ezt az elvet megértve, és következetesen alkalmazva, a warezvilág egy jókora hányada felszámolható lenne, a többi meg nem számít, hiszen ezek már mérhető veszteséget nem okoznának.

Tehát a döntés az illetékesek kezében van: Maradnak továbbra is karvalyok, vagy hajlandóak normális kompromisszumokra és szemléletváltásra?

Nehéz kérdés, és a végső választ - sajnos - nem én, és nem mi fogjuk megadni.